Láss Tisztán!

Slammel Láss!
Nézzünk Szembe
Fókuszban a  fókusz
Lássunk tisztán
Felhők SZEM előtt
Légy SZEMfüles!
Nézzünk az adatok mögé
Láss ezer csodát

A beavatás

A beavatás arról szól, hogy az egyén, vagy fő hős egy új státuszba kerül.
Eközben próbatételeken esik át, valamint régi mivolta megsemmisül, újjászületik.
A beavatási szertartás részre tagolható: -A főhős kiszakad a társadalomból -A határvidéken tartózkodik -Visszatér s beilleszkedik az új státuszba A beavatás során több szereplő is feltűnik, a beavató, a beavatott, valamint egy segítő, és hátráltató egyén.
A beavatott tanításokban is részesül, megél bizonyos élethelyzeteket, megtanulja a törvényeket.
A beavatáshoz általában háromféle kinyilatkoztatás tartozik: a szent, a halál, a szexualitás kinyilatkoztatása.

Kosztolányi Dezső: Szemüveg

 A mű arról szól, hogy egy már 40 év fölötti ember, aki egyik nap arra ébred hogy nagyon fáj a szeme, és ezért elindul a kórházba. Az út alatt nem sokat lát, minden el van homályosodva.
A vizsgálat közben az orvos megkérte hogy olvasson egy tábláról, utána az orvos adott neki egy szemüveget, s miután feltette egyszer csak kitisztult minden.
Miután kijött a kórházból eltűnődött magában. Hazafelé azon gondolkodott, hogy megöregedett és a szabad idejét hasznosabb elfoglaltságokkal kellene töltenie.
A mű végén belátja hogy közel van a halál,és őt is el fogja érni. A történetben jelen van a hármas tagolás.
A főhős kiszakadásának időpontja az a reggel, amikor vörös szemekkell ébred.
Ennek a helyszíne pedig az otthona.
A határvidék az a hely, ahol a személyt szembesítik a próbával és a tanítással, jelen pillanatban ez a hely a kórház.
A visszatérés helyszíne újra az otthona, ahonnan az egész beavatás elindult.
A beilleszkedés ebben a pillanatban már sikerült, mert a fő hős belátja azt a tanítást, amit a beavató tanított.
A tanítás a műben az, hogy a fő hősnek el kell fogadni a halál közelségét.
A történetben megtalálható főhősünk a mű elején még cigarettázik, hajnalig fenn van, délben kel fel, fiatalosan él.
Amikor azonban a beavatását követően, a novella végén a családjával vacsorázott, csak szótlanul ült és azon töprengett, hogy ez a világ rendje: az emberek meghalnak, megüvegesedik a szemük, ez a halál tudatát, elfogadását jelzi.
Ezt az mutatja, hogy az apjához, valamint egy öreg lelkészhez hasonlítja magát.
Ezzel mutatja ki , hogy bölcs lett, valamint azt is elmondja, hogy a fiatalok csak a közeli dolgokat látják, de ő most már képes összerakni a dolgokat, s azok mögé látni.
A mű végére már nem a cigarettát részesíti előnyben, hanem az olvasást.
A főhős, mielőtt még szemüveges lett volna, nem szerette az ilyen embereket, nem törődött velük, mert úgy vélte, hogy fontoskodnak, és csak tetszésvágyból hordanak szemüveget.
A mű végére viszont ő is bekerült ebbe a belső körbe és ezután mindig előre fog nekik köszönni.
A novella végén a vacsoránál a halál gondolata foglalkoztatta, mielőtt még elaludt volna, beletörődött a halálba, és leoltotta a lámpát.
A történetben a beavató szerepét az orvos tölti be, aki a tanításával beavatja a fő hősünket, de a teljes beavatásba nem ő vezeti be, hanem a fő hősünk saját magát avatja be.
Ez a bölcsességének a jelzése.

Kosztolányi Dezső: Játék az első szemüvegemmel

 A mű lírai énje - ugyanúgy, mint a novellában - homályosan látja a tárgyakat, gyengül. Még mielőtt felvette volna a szemüveget, abban reménykedik hogy a lencse megtalálja -e messze szállt szerencséjét.
Miután felvette a szemüveget, egyszer csak kitisztul minden, visszatér a gyerekkora.
A mű végén egy filozófiai kérdés található: ˝Ablak ó, mutasd nekem, hol az a boldogabb lak?˝ Akár csak az első műben, itt is megjelenik a szemüveg motívuma. Itt nem az öregedést jelenti, hanem a fiatalkor visszahozásának vágyát, reményét: ˝Gyermekkorom reggeljét˝, ˝anyám szemének túlvilági kékét˝,˝apám kezét”. A mű eleje és vége között ellentét fedezhető fel.
Elején ködös volt minden, a végén tiszta. Itt nem beavatás van, hanem visszaavatás: a gyermekkorát hozza vissza, nem valami új dolgot.

Szabó Lőrinc: Új szemüveg

Itt a mű elején a többivel ellentétben már a beavatás után vagyunk. A lírai én saját magát avatta be. Itt már megtisztult minden, nem győzi nézni a többnél több csodás dolgot. A világnak csak a pozitív oldalát látjuk a többi művel ellentétben.
A világban újra rend van akár csak a kezdetek kezdetén, ezért a költő a teremtés történethez hasonlítja azt hogy újra lát: a fény és a sötétség kettéválik. A harmadik szakaszban arról ír hogy megint fiatalnak érzi magát.
A mű végén a lírai én is belátja az öregségét, de őt ez nem érdekli, mivel mindig “újjá fog születni”.

Főoldal