- Részletek
-
Készült: 2019. június 04. kedd, 07:11
-
Írta: cseri
A nyelvi munkaközösség részéről Benczesné Markó Eszter tanárnő már hónapokkal ezelőtt elkezdte szervezni a kirándulást Ausztriába, melynek időpontja 2019. május 20 - ra esett.
A kirándulás napján hajnali negyed 6- kor találkoztunk iskolánk előtt. Buszunk hamar megérkezett. Felszálltunk, bemutatkozott a sofőr, majd fél 6 körül el is indultunk; 36 lelkes, de álmos diák és 6 még lelkesebb tanárral a fedélzeten.
Utunkat először egy rábafüzesi benzinkúton szakítottuk meg, negyed órát pihentünk, majd indultunk tovább, hamar át is értünk Ausztriába. Itt felhajtottunk az autópályára, ahol gyönyörködtünk a tájban: hegyek, völgyek, alagutak. Az első úticélhoz közeledve sok nagyobb hegyet láthattunk, némelyik még havas volt. Utunk közben néha esett az eső. Egy nagyon szép hídon is átmentünk, ahonnan már láttuk a bányát.
Amikor megérkeztünk a vasércet kitermelő Eisenerz-i bányához, gyönyörű látvány tárult elénk. A hegy belsejében már nincs bányászati tevékenység, de a külszíni fejtés a mai napig töretlen. Ez érdekes nyomokat hagyott a tájon: láthatóak a különböző kőzetrétegek, melynek látványa minket is rabul ejtett. Balesetvédelmi okokból sárga sisakokat kaptunk, aztán felszálltunk egy buszra, ami levitt minket a bányához. Itt átszálltunk egy kisvasútra, így már bejutottunk a bányába másfél kilométer mélyen.
Bent sötét volt és hideg, a falak nedvesek voltak, a talaj helyenként csúszott. Két csoportra osztottak minket; idegenvezető kíséretével indultunk el bányatúránkra. Markó Eszter tanárnő és Guruzda Zoltán tanár úr fordításával megértettük, amit az túravezető mondott. Láthattunk bányagépeket, hallhattuk a hangjukat, megmutatták, hogyan helyezik be a robbanószert a kőzetbe, érezhettünk, láthattunk imitált robbanást. Megtudhattuk azt is, hogy ebben a bányában nagyrészt vasércet bányásznak és néhány bányászati technikát is láthattunk. Túránk végéhez érve ismét vonatra szálltunk, majd bányabuszra és visszajutottunk a kiindulási helyünkre.
Itt egy dömper várt minket, a világ legnagyobb „taxija”: 11,5 m hosszú, 5,5m széles, 4,5 m magas, összsúlya 12 tonna. Felszálltunk, s idegenvezető kíséretében bejártuk a bánya felszínét. Utunk közben kétszer álltunk meg: kimehettünk a dömper terasz részére, innen nagyon szép képeket tudnunk készíteni a bányáról.
A túra után tettünk egy kis városnézést Eisenerz-ben, majd utunk egyenesen Leobenig vezetett. A főtéren szálltunk le a buszról, kaptunk két és fél óra szabadidőt, ekkor felfedeztük a várost. Szabadidőnk végére sajnos elkezdett esni az eső, így kisebb felhőszakadás kíséretében indultunk haza, mely szerencsére nem tartott sokáig.
Hazafelé Szlovénia felé jöttünk, mert erre rövidebb volt az út.
Este 7 óra után már Nagykanizsán voltunk.
Köszönjünk tanárainknak ezt a remek, élményekkel teli kirándulást!
Kása Zsófia 10.B
A mai napon ünnepélyes keretek közt átadták a Nagykanizsai Szakképzési Centrum Digitális Közösségi Alkotóműhelyét. A Cserháti elektronika munkaközösségének 3 ta
