120200727 1004079236681158 4570692518361545477 n„Tour de Cseri” 2020. Ősz - Iskolánk, a NSZC Cserháti Sándor Technikum és Kollégium hagyományos szeptemberi kerékpáros túrája a szervező szemével.

A 2012 óta minden évben megrendezett, immáron hagyományosnak mondható őszi kerékpáros túránkat, a „Tour de Cseri”-t, igyekszünk mindig az „Európai Autómentes Nap” (nem hivatalosan: Autómentes Világnap) közelében tartani. Idén az időjárás a kegyeibe fogadott minket, így sikerült pontosan ezen a napon – szeptember 22-én felkerekednünk. Az Európai Autómentes Nap rendezvényeit 1998 óta az egész világon minden évben ezen a napon tartják. Egyik hosszú távú célkitűzése az, hogy rávegye a rendszerint autóval munkába, iskolába vagy kikapcsolódni járó polgárokat, hogy az utazáshoz fenntartható alternatív közlekedési módokat vegyenek igénybe. Ezzel a rendezvénysorozat hozzá kíván járulni a polgárok egészségének és életminőségének javításához. Kerékpáros túránkkal e központi célokat népszerűsítjük mi is, diákjaink, dolgozóink körében.

Az évek során sokfelé jártunk – egyszer még külföldön Horvátországban is – idén Zalakaros, azon belül a Termáltó és Ökopart, valamint a kilátó volt a cél. Idén először a 9. évfolyamos, sport ágazaton tanuló diákok a szervezésben is részt vettek, hiszen ez nekik már egy közös projektmunka volt, ami az új szakképzési rendszerben része a képzésüknek. Ennek keretében csoportokat alakítottak, melyeknek különböző feladataik voltak. Akadtak, akik az előkészítésben, szervezésben, reklámozásban vettek részt, másoknak különböző témakörökből (kerékpáros KRESZ, a vidék földrajza – biológiája, Zalakaros történelme – a kerékpározás története, a kerékpározás és a szabad levegőn végzett sportolás jótékony élettani hatásai) kellett felkészülni és előadást tartani a többieknek.

                A gyülekező kezdetén – 7.45-kor még csípős volt a reggeli levegő, de gyorsan melegedett. 36 diák, és 6 kísérő tanár készült nekivágni a kalandnak. Mire 8.30-kor útnak indultunk, már egész kellemes volt az idő, lassacskán a Nap is kisütött. A városból való kijutásban nagy segítségünkre volt a Nagykanizsai Rendőrkapitányság két autója és rendőre. Egyikük felvezette csapatunkat és a körforgalmaknál, kereszteződéseknél nagyon ügyesen megállította a forgalmat, másikuk pedig az oszlopot zárva kísért minket. Így a reggeli csúcsban is gyorsan, probléma nélkül jutottunk ki a városból. A segítségüket ezúton is köszönjük. A régi 7-es útra kijutva elbúcsúztunk kísérőinktől, és a csapatot 3 kisebb részre osztva elindultunk Karos felé.

Galambok előtt tartottunk egy rövid pihenőt, amire szükség is volt, mert a zalai dombok erősen szétzilálták a mezőnyt. Újfent tudatosodott bennünk, hogy új, 9. évfolyamos sport szakos diákjaink állóképességén és kitartásán sokat kell még fejlesztenünk, hiszen többen is a túrát kísérő iskolai kisbuszban érkeztek meg Galambokra, nem kerékpáron. Reméljük, a képzésük végén együtt nevethetünk majd ezen. Innen már nem voltak nagy dombok, a csüggedők is újra kerékpárra kaptak és gyorsan megérkeztünk Zalakarosra, ahol a Termáltó és Ökopart újra régi szépségében nyűgözött le minket. Meghallgattuk a projekt-csapatok előadásait, majd rövid szabad program következett. A fiatalok gyorsan birtokba vették a környéket, különösen a gyermekjátszótér eszközeit, ami vicces jelenetek sorát hozta magával, derültséget keltve az arra sétálók között. Ezután együtt feltekertünk a kilátóhoz, ami komoly kihívás volt. Tisztelet azoknak, akik egyszer sem szálltak le a kerékpárról a kaptatón. A kilátóról csodás körpanoráma tárult elénk, az erdővel, az alattunk elterülő várossal, a környező falvakkal, a Kis-Balatonnal, és a távolban felsejlettek a ködpárába burkolódzó Badacsony lankái is. Itt hosszabban megpihentünk, beszélgetve, némi ételt és frissítőt magunkhoz véve gyűjtöttünk erőt a visszaútra. Erre szükség is volt, hiszen a lábakban már benne volt az ide vezető út fáradtsága. Hazafelé a szokásoknak megfelelően az első csapattal „meglőttük” egy kicsit és komolyabb tempót mentünk. Akik ebben a társaságban tekertek, derekasan helyt álltak. 14.30 körül érkeztünk Kanizsa határába, ahol elbúcsúztunk és innen már mindenki külön tekert haza. Én még megvártam a mezőny végét, és bizony eltartott egy ideig, amíg az utolsó ember is befutott. Biztos vagyok benne, hogy legközelebb már mindenkinek jobban fog menni.

Úgy gondolom, ismét egy nagyon jó hangulatú túrát teljesítettünk, ami maximálisan szolgálta a kitűzött célokat. Remélem, hogy a résztvevő diákok, kísérő tanárok is jól érezték magukat és a most átélt élményekkel eltelve, a fáradalmakat kipihenve ők is várják majd a tavaszi túrát, amikor újra nekivágunk a zalai tájnak. Hiszen a környék, ahol élünk gyönyörű. Az erdők, dombok, tavak látványa megdobogtatja nem csak az itt élők, de minden ide látogató ember szívét. Kerékpárról mindez különösen szép és sokkal nagyobb élmény, mint más járművel utazva. Hiszen az autóval ellentétben itt sokkal több idő van nézelődni, nem választ el semmi a tájtól, és bárhol, bármikor meg lehet állni. Az ember beszívja a friss levegőt, felfrissül, nem csak utazik/sportol, de a részévé is válik környezetének. Én mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki a kerékpáros túrázást. Aki egyszer rákap az ízére, az utána már csak a következő kerekezést fogja várni és végül a szenvedélyévé válik.

Akik már részt vettek valamelyik túránkon, azokat visszavárjuk, akik pedig még nem, azokat arra biztatom, hogy próbálják ki, nem fogják megbánni, mert nagy élmény egy ilyen kirándulás. Remélem, hogy minél többekkel találkozunk jövő tavasszal, az újabb Tour de Cseri-n.

Horváth Zsolt testnevelő tanár

 

 

Nincsenek események

Eseménynaptár

Október 2020
H K Sz Cs P Szo V
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31

"Cserháti Iskoláért" Alapítvány
adószáma: 18658323-1-20

alapitvanyCserháti idegen nyelvi alapítvány
adószáma: 19274975-1-20