NAGYKANIZSAI SZC Cserháti Sándor Technikum és Kollégium

Beszámoló a 2021. Őszi „Tour de Cseri” - Iskolánk, a NSZC Cserháti Sándor Technikum és Kollégium hagyományos – az autómentes naphoz kapcsolódó - kerékpáros túrájáról

01 tourA 2012 óta minden évben megrendezett, immáron hagyományosnak mondható őszi kerékpáros túránkat, a „Tour de Cseri”-t, igyekszünk mindig az „Európai Autómentes Nap” (nem hivatalosan: Autómentes Világnap) közelében tartani. Idén az időjárás a kegyeibe fogadott minket, így sikerült pontosan ezen a napon – szeptember 22-én felkerekednünk. Az Európai Autómentes Nap rendezvényeit 1998 óta az egész világon minden évben ezen a napon tartják. Ennek egyik hosszú távú célkitűzése az, hogy rávegye a rendszerint autóval munkába, iskolába vagy kikapcsolódni járó polgárokat, hogy az utazáshoz fenntartható alternatív közlekedési módokat vegyenek igénybe. Ezzel a rendezvénysorozat hozzá kíván járulni a polgárok egészségének és életminőségének javításához. Kerékpáros túránkkal e központi célokat népszerűsítjük mi is, diákjaink, dolgozóink körében.

Az évek során sokfelé jártunk – egyszer még külföldön Horvátországban is – idén Molnári, azon belül a Mura partja volt a cél. Idén - már második alkalommal - a 9. évfolyamos, sport ágazaton tanuló (fitnesz-wellness instruktor) diákok a szervezésben is részt vettek, hiszen ez nekik már egy közös projektmunka volt, ami az új szakképzési rendszerben része a képzésüknek. Ennek keretében csoportokat alakítottak, melyeknek különböző feladataik voltak. Akadtak, akik az előkészítésben, szervezésben, reklámozásban, jelentkezési lapok és plakátok elkészítésében vettek részt, másoknak különböző témakörökből (kerékpáros KRESZ, a vidék földrajza – biológiája, Molnári- és a Muravidék történelme – kellett felkészülni és előadást tartani a többieknek.

A gyülekező kezdetén – 7.45-kor még csípős volt a reggeli levegő, de lassacskán azért melegedett. 45 diák, és 8 kísérő tanár készült nekivágni a kalandnak. 8.30-kor rendőri felvezetéssel útnak indultunk. A városból való kijutásban idén is nagy segítségünkre volt a Nagykanizsai Rendőrkapitányság két autója és rendőre. Egyikük felvezette csapatunkat, másikuk pedig az oszlopot zárva kísért minket. A körforgalmaknál, kereszteződéseknél kollégáik megállították a forgalmat, amíg elhaladtunk, így gyorsan, probléma nélkül jutottunk ki a városból. A segítségüket ezúton is köszönjük. A szepetneki útra kijutva elbúcsúztunk kísérőinktől, és a csapatot 4 kisebb egységre osztva elindultunk Molnári felé.

Molnáriba érkezve megálltunk egy élelmiszerboltnál némi utánpótlást magunkhoz venni. Itt a helybeliek közül többen érdeklődtek, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk. A Mura partjához, a vízitúra kikötőhöz érve meghallgattuk a projekt-csapatok előadásait, majd rövid szabad program következett. A településen hamar híre mehetett, hogy egy nagyobb kerékpáros csapat érkezett, mert hamarosan megjelent Molnári polgármestere, aki köszöntött minket és váltottunk néhány szót a faluról, a környékről. Közben az addig is szomorkás idő rosszabbra fordult és cseperegni kezdett az eső. Polgármester úr felajánlotta, hogy kinyitja nekünk az újonnan épült látogatóközpontot, ahol meghúzhatjuk magunkat, míg az időjárás jobbra fordul. Éltünk a lehetőséggel, a pedig fiatalok gyorsan birtokba vették a környéket, különösen az új műfüves focipályát és a gyermekjátszótér eszközeit (hinta, trambulin) ami vicces jelenetek sorát hozta magával, és tovább fokozta a jókedvet. Ezúton is köszönjük a szívélyes vendéglátást Kósa János polgármester úrnak. A6z eső elálltával hazafelé vettük az irányt. A visszaúton a Fityeház – Bajcsa – Nagykanizsa útvonalon haladtunk. Ezen kevesebb a kaptató, kisebbek a szintkülönbségek. Ennek megfelelően a haladás is gyorsabb volt. Erre szükség is volt, hiszen az időjárás továbbra sem volt kegyes hozzánk. Feltámadt a szél, és amikor a rövid bajcsai pihenőt követően Kiskanizsára értünk, ismét cseperegni kezdett az eső. Szerencsére nem eredt meg jobban, így az elázást idén is megúsztuk.

Úgy gondolom, ismét egy nagyon jó hangulatú túrát teljesítettünk, ami maximálisan szolgálta a kitűzött célokat. Remélem, hogy a résztvevő diákok, kísérő tanárok is jól érezték magukat és a most átélt élményekkel eltelve, a fáradalmakat kipihenve ők is várják majd a tavaszi túrát, amikor újra nekivágunk a zalai tájnak. Reméljük, hogy így lesz, és a járványhelyzet megengedi majd, hogy megrendezzük az elmúlt két évben meghiúsult tavaszi „Tour de Cserit”.  Hiszen a környék, ahol élünk gyönyörű, látnivaló, túrahelyszín akad bőven. Az erdők, dombok, tavak látványa megdobogtatja nem csak az itt élők, de minden ide látogató ember szívét. Kerékpárról mindez különösen szép és sokkal nagyobb élmény, mint más járművel utazva. Hiszen az autóval ellentétben itt sokkal több idő van nézelődni, nem választ el semmi a tájtól, és bárhol, bármikor meg lehet állni. Az ember beszívja a friss levegőt, felfrissül, nem csak utazik/sportol, de a részévé is válik környezetének. Én mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki a kerékpáros túrázást. Aki egyszer rákap az ízére, az utána már csak a következő kerekezést fogja várni és végül a szenvedélyévé válik.

Akik már részt vettek valamelyik túránkon, azokat visszavárjuk, akik pedig még nem, azokat arra biztatom, hogy próbálják ki, nem fogják megbánni, mert nagy élmény egy ilyen kirándulás. Remélem, hogy minél többekkel találkozunk jövő tavasszal, az újabb Tour de Cseri-n.

Horváth Zsolt testnevelő tanár