NAGYKANIZSAI SZC Cserháti Sándor Technikum és Kollégium

Nemzetközi kapcsolatok

2018-as Határtalanul pályázat kapcsán:

  • Nyárádszereda, Bocskai István Elméleti Líceum

Rákóczi Szövetség diákutaztatás programja révén:

  • Építészeti Szakközépiskola, Dunaszerdahely (Szlovákia)
  • Műszaki Iskola, Ada (Szerbia)

Határtalanul program

A "Határtalanul!" program a nemzeti összetartozás operatív programjaként működik, amely lehetőséget kínál a magyarországi iskolák tanulóinak, hogy államilag támogatott osztálykirándulásokon vegyen részt a szomszédos magyarlakta területeken, így szerezve és megosztva személyes tapasztatokat a külhoni magyarságról, illetve velük közösen. A Nagykanizsai Szakképzési Centrum tagintézményei már több ízben vettek részt a "Határtalanul!" program által kínált látogatásokon.

A program hozzáadott értékéről, a megszerzett tapasztalatokról és élményekről a résztvevők a következőképp nyilatkoztak:

„Látogatás Erdélyben

Első utunk Nagyváradra vezetett, „Biharország” fővárosába.

Nekünk, magyaroknak elsősorban Ady városaként jut az eszünkbe, ahol pezsgő irodalmi élet zajlott a 19. században. Ugyanakkor Szent László emlékével is találkozhatunk, aki itt alapított monostort a 11. században. Híres hermáját is itt őrzik.
A város főterén megnéztük a legjellegzetesebb épületeket: a Szt. László római katolikus templomot, a Görögkatolikus püspöki palotát, a Városházát, a Fekete Sas palotát, a Moskovits-palotát, valamint az ortodox katedrálist és a Holdas templomot.
Következő állomásunk Nyárádszereda volt. A Bocskai István Elméleti Líceum diákjaival találkoztunk, bemutatták nekünk iskolájukat. Kulturális műsorral is kedveskedtek: a Bekecs néptáncegyüttes műsorát nézhettük meg. Ezek után közösen megkoszorúztuk Bocskai szobrát, majd városnézés következett. a református templomban egy előadást hallhattunk, ahol megismerhettük a helyi kulturális szokásokat, és az itteni magyar közösség mindennapjait.
Erdély leghíresebb városát, Kolozsvárt is felkerestük. Mátyás király szülővárosaként nekünk, magyaroknak ez egy fontos hely. Ellátogattunk nagy királyunk szobrához, mely a Szent Mihály templom előtt áll. A város fontos kulturális központi szerepet is betölt.Megnéztük még a Farkas utcai református templomot és a Bánffy-palotát is.
Marosvásárhelyen is jártunk. Itt rendhagyó történelem órát tartottak nekünk Hunyadi Jánosról és II. Rákóczi Ferencről. Ez az óra a Várban zajlott. Ezután megtekintettük a Városházát és a Kultúrpalotát. A Tükörteremben nagyon tetszettek az üvegablakok, amelyek magyar népballadákat ábrázolnak. Látogatást tettünk a Református Kollégium-Bolyai Farkas Elméleti Líceumba is.
Sétáltunk a Medve–tó partján, ahol biológia óra is volt. hazafelé megkoszorúztuk Tamási Áron sírját.

Nagyon szép, tartalmas napokat tölthettünk ezen a tájon, szívesen visszalátogatnánk máskor is.”

 

„Erdély, Mezőség

A Határtalanul pályázatnak köszönhetően erdélyi kiránduláson vehettünk részt. Nagy izgalommal vártam az utazást, hiszen még soha nem voltam Erdélyben. Ugyanakkor irodalomból, történelemből, földrajzból sokat hallottunk, tanultunk a „legmagyarabb területről”.
A hajnali indulás sem tudta elnyomni az izgalmat, a fárasztó és unalmas buszozás csak fokozta várakozásomat.
Végre átléptük a határt. A Kárpátokba érve szinte elállt a lélegzetem is a csodás látványtól. Az érintetlen táj, a hegycsúcsok, völgyek rádöbbentettek, milyen parányi az ember. Aztán jöttek a városok, a látnivalók.
A teljesség igénye nélkül (hiszen annyi helyen jártunk), néhány ezek közül.
Első állomásunk Nagyvárad volt. Tudjuk, Trianon előtt a magyar kulturális élet egyik fellegvára volt. A város utcáin sétálva szinte elénk toppant Ady Endre, akinek kedvenc helye volt Nagyvárad. Láttuk a kávéházat, ahol a költő rendszeres vendég volt, sok-sok költeménye született azon a helyen.
Érdekes volt Nyárádszereda is. Itt a helyi líceummal ismerkedtünk meg. A középiskola hasonló profilú, mint a miénk. Egy kis műsorral (néptánc) és ebéddel leptek meg bennünket. Mindkettő nagy élmény volt.
Természetesen jártunk Kolozsváron is, Mátyás király szülővárosában. Ha Váradon Ady, akkor itt Mátyás köszönt ránk. Lenyűgöző volt a Szent Mihály-templom, előtte a monumentális Mátyás-szoborral.
Egy újabb magyar város, Marosvásárhely következett.A város meghatározó épületei a Városháza, a Kultúrpalota, na és a Vár. A Kultúrpalota tükörtermének festett ablakai a népballadák világát idézik meg.
A természeti csodák közül a Medve-tó nyújtott nagy élményt. Megismertük kialakulásának történetét, a fürdő jelenét. A tordai sóbánya pedig felért egy csodával. Lélegzetelállító és ugyanakkor félelmetes volt fentről letekinteni a szédítő mélységbe.
Természetesen nem maradhat ki Farkaslaka sem, ahol megkoszorúztuk Tamási Áron sírját.
Szállásunk a Mezőségben volt. Az erdélyi városokhoz képest kissé elmaradott terület, de a helyiek vendégszeretete, ételeik, népi kultúrájuk, néptáncuk szívet melengető. A búcsúesten egy jó hangulatú táncház várt ránk, ahol megtanulhattunk néhány alaplépést a környék táncaiból.

Fájó szívvel hagytuk magunk mögött Erdélyt. Megmutatták nekünk, mit jelent magyarnak lenni „számkivetettként”. Azt gondolom, van mit tanulnunk tőlük.”

 

„5 nap Erdélyben

Amikor a tanárnő elmondta, hogy nyertünk egy utazást a Határtalanul pályázaton és Erdélybe fogunk utazni, egy régi álmom vált valóra. Szüleim már jártak Erdélyben és sokszor mesélték élményeiket, így mindig nagyon vágytam arra, hogy én is járhassak ott.
Alaposan felkészültünk az útra. Beszéltünk Trianonról, a határon túli magyarság életéről, a közös nyelvünkről és az ottani kultúráról. Megnéztük a térképen az útvonalat, megkerestük a neten az iskolát, akikkel egy napot eltöltünk.
Nagy várakozással szálltam fel a buszra, és nem csalódtam! Nagyvárad igazi nagyváros, Körösfő a népi építészet egy kisebb csodája, a Király-hágó, Marosvásárhely, a tordai sóbánya hatalmas élmény volt!
Az egy kicsit zavart ugyan, hogy abban a faluban, ahol a szállásunk volt alig volt térerő, így nehezen tudtam felhívni anyáékat, de nem tapasztaltam, hogy rosszabbul élnének, mint mi.
Érdekes volt Nyárádszeredán a Bólyai Elméleti Líceum diákjaival találkozni. Bemutatták az iskolájukat, a népviseletüket, a táncukat, főztek ránk, finom gulyáslevest ettünk, de előtte volt egy barátságos focimeccs, amit persze mi nyertünk, ha nem is nagy fölénnyel. Néhány diákkal jót beszélgettünk arról, hogyan élnek, hova járnak szórakozni, nyaralni, milyen terveik vannak a jövőre. Először egy kicsit meglepődtünk, hogy milyen szépen beszélnek magyarul, aztán már teljesen természetes lett.
Jártunk Csíksomlyón is. Eszembe jutott, amikor a tv-ben láttam a magyarok tízezreit a pünkösdi búcsún, és elhatároztam, hogy egyszer eljövök ide velük együtt ünnepelni.

A hazafelé vezető úton már nagyon fáradtak voltunk. Tele voltunk élményekkel, alig tudtunk mindent megjegyezni. A buszon felemlegettük a csíksomlyói szállást, amikor huszan aludtunk egy szobában, a tordai sóbányát, a néptánc-tanulásunkat, a koszorúzásokat, és megannyi kellemes élményt!”